Régóta gondolkodom azon, hogy megosszam másokkal is a tapasztalataimat, élményeimet, tanulságos és mókás történeteimet, melyek horgászat közben esnek meg velem.
A blog fő célja, hogy a hozzám hasonló, folyóvízen kezdő horgász társaknak támpontot adjak, illetve remélem minden olvasó örömét leli majd soraimban.
Teljesen kezdő blogger vagyok, így az, esetleges hibákért előre elnézéseteket kérem, építő jellegű kritikát természetesen örömmel elfogadok.
Pár szóban rólam:
22 éves egyetemista vagyok. Már egész kiskoromban megszerettem a horgászatot, űztem is sokáig, azonban az elmúlt években csak néhány alkalommal volt horgászbot a kezemben. Ezek az alkalmak is kimerültek abban, hogy egy telepített horgász tavon napijeggyel, de még vizsga nélkül kergettem a halakat. Aztán jött a törvény, miszerint magán tóra is szükséges engedély, így idén tavasszal gondoltam egy nagyot és jelentkeztem horgász vizsgára. Ezen felbuzdulva még két jó barátom is velem tartott. A későbbiekben valószínűleg őket is meg fogjátok ismerni.
A vizsga napja egy júniusi péntek délutánra esett, és amint kiváltottunk minden szükséges engedélyt és papírt, beültünk az autóba, enni-inni a hűtőtáskába, botok, vödrök, csalik a a csomagtartóba és már robogtunk is friss vizsgás, zöldfülű pecásokként - a Rábára.
Kinéztünk egy szimpatikus helyet, és horgásztunk mint ha nem lenne holnap. Pedig a holnap szinte ott ért minket, hajnali 4-5 óra körül estünk haza fáradtan, koszosan összesen 4 db kárásszal, viszont elkezdődött valami. Valami ami azóta is szerves részét képezi az életünknek.
Azóta eltelt 4 hónap. Sokat voltunk a Rábán, a Kis-Rábán, Répcén, Rábcán, én eltöltöttem pár délutánt a Dunán is. Máris rengeteg siker és kudarc van mögöttünk, de lelkesedésünkön nem esett csorba. Megismerkedtünk a folyóvizek szeszélyességével, lakóival - halakkal, madarakkal, emlősökkel - egyaránt. Szóval tartalmas nyarat éltünk át a Rábaközi folyók partján.
Elképzelhető, hogy ezekről az élményekről is lesznek beszámolók, azonban úgy gondolom inkább a jövőbeni pecák fogják adni a fő tartalmat, azokról ugyanis - külön a blog miatt - tudok fotókat, esetleg videókat készíteni, így is közelebb hozva titeket a történtekhez.
Viszont így kezdésnek nézzünk pár emlékezetes pillanatot az elmúlt időszakból különös tekintettel az "elsőkre".
Életem első süllőjét egy késő-augusztusi délelőtt sikerült horogra csalnom. Egyedül indultam horgászni, célom pedig a Répce volt. Azon belül is egy régi malom, ahol kiöblösödik a meder, és a parttól 1 méterre már jó 1-1,5 méter a mélység. A terv az volt, hogy fogok csali halat, majd úszóval próbálok szerencsét a ragadozók között (itt még csukában bíztam). Utólag visszagondolva, a kishal megfogása volt a keményebb dió. Több mint két óra alatt egy snecit fogtam...
Nagyon jött fel a nap, már 9 óra elmúlt, így elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megfogjam azt a "csukát". Az volt a tervem, hogy 70-80 centi mélyen fogok horgászni, mégpedig egy fa alatti öbölben úgy, hogy a bot spicce alatt tartom az úszót. Az elgondolást tett követte és már táncolt is az úszó a vad hullámok között, amiket a régi malom zúgója keltett. Mégpedig annyira táncolt, hogy az első pillanatokban fogalmam sem volt éppen mi történik a horgon, így folyamatosan húzkodtam állítgattam. Nem telt el 30(!) másodperc a bedobás óta és az úszó az egyik hullám alól nem jött fel. Na ez is szépen elakadt... - gondoltam - és már húztam is ki a szereléket, de ekkor valami megmozdult a bot másik végén. Olyan gyorsan történt minden, hogy magam sem tudom pontosan miként, de a következő pillanatban már ott feküdt előttem életem első... süllője!
 |
| Éppen méret, de nekem akkor és ott ez volt a legszebb hal |
Ahogy jött az ősz, egyre nagyobb figyelmet fordítottam a ragadozó halak horgászatára, különös tekintettel a pergetésre. Mindig is vonzott ez a fajta peca, de soha nem volt vele igazi siker élményem. Nem rég viszont vettem egy pergető botot, orsót és kitartóan dobáltam a Kis-Rába nádasait. Sok időre volt szükség, hogy megtörjön a jég, de egy szombat délelőtt sikerült megfognom életem első pergetett halát, egy 40 centis domolykó személyében:
 |
| 2-es méretű körforgóra jött |
Szép lassú, folyamatos bevontatással, egy híd előtt, enyhe kanyarban csípte el a csalit, egy ezüstös körforgó villantót. Kapása nem erős rávágás volt, inkább elnehezülés, majd utána rögtön jött az erőteljes kirohanás. A 3 méteres 40-80 g-os botok után élmény volt egy 7-35-ös pálcával a fárasztás.
 |
| Még aznap beugrott első balinom is |
Eltöltöttünk egy kellemes októberi délutánt a Rábca partján. Tudtuk, hogy sok csuka van a vízben, azonban nagy részük méreten aluli. Ez persze a horgászat élményéből semmit nem vesz el számomra.
A nap első csukája tipikus "bugylibicska" méretű jószág volt, a két másikat nem láttam, én kitartóan vártam a kapást az élő csali halra, míg a többiek pergettek jobbra balra. Meg is érkezett egy 35-40 centi körüli csuka.
Viszont nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy pergetve eddig nem fogtam csukát, így felakasztottam egy réz színű kanalat és elkezdtem vallatni a vizet.
Horgász társamat ekkor szabadította meg egy kroki a csalijától, így felálltam én is mellé egy gyaloghídra, ahonnan kényelmesen lehetett pöccintgetni a kanalat a széles nád ellenére is. Bedobtam és finoman ejtegetve, meg-megállítva elkezdtem behúzni a csalit. Nagyjából 3-4 métert csévélhettem az orsóra amikor erős ütést éreztem, és már a horgomon küzdött életem első csukája. Nem harcolt sokáig, de nagyon élveztem a fárasztást.
 |
| Nem nagy, de így van hova fejlődni 😄 |
 |
| Második dobásra beköszönt a "szembeszomszéd" is |
Két dobás, két csuka. Harmadszorra sajnos nem jött meg. Aztán sokadszorra sem, de nekem így is tökéletes délután volt, ez a víz még sok élményt tartogat.
Hát így horgászgatunk mi, röviden, tömören.
A következő bejegyzések egy-egy horgászatot, technikát vagy megfigyelést fognak részletesebben leírni.
Addig is sok sikert és görbüljön mindenkinek!
